Tudod-e mi a bánat? Várni valakit, aki nem jön többé. Elmenni onnan, hol boldog voltál, S otthagyni a szívedet örökké. Szeretni valakit, aki nem szeret téged, Könnyeket tagadni, mik szemedben égnek. Kergetni egy álmot, soha el nem érni. Csalódni. Csalódott szívvel, de mindig remélni. Megalázva írni egy könyörgő levelet. Szívdobogva várni: s nem jön rá felelet. Hangokat idézni, mik lelkedbe hullnak. Rózsákat őrizni, mik úgyis elhervadnak. Hideg búcsúzáskor egy csókot koldulni. Mással látni meg őt, s utána fordulni, Kacagni, kacagni hamis lemondással. Otthon átkönnyezni hosszú éjszakákat, S imádkozni. O sose tudja meg mi a bánat. Van aki könnyen eléri azt akit szeret. Van aki sír, szenved míg övé lehet. Van aki hamar tud feledni, van aki meghal, Mert nagyon tud szeretni!
"A szerelem azé, aki szeret, nem pedig azé, akit szeretnek."
Aki mindennap könnyes szemmel ébred Aki ugy érzi senkivel se élhet Aki úgy érzi nem övé a világ S szívét csak fájdalom járja át Aki úgy érzi senkije sincsen Aki úgy érzi élete már nincsen Az tudja igazán mit érez az Akinek szívéhez már nincsen vigasz Az tudja igazán milyen szeretni akit egyedül hagytak magányosan élni
"Mint szakadék szélén őrült zenész, úgy táncolok szíved peremén. Ránts magaddal!....hogy szárnyak nélkül is repülhessek feléd!"
Akit szeretünk azt egészen boldoggá, vagy ha ez nem lehetséges, egészen boldogtalanná akarjuk tenni.
(Jean de la Bruyére)
Boldogság nélkül is lehetünk szerelmesek, és szerelem nélkül is lehetünk boldogak.
(Ouida)
Valakit megszeretni egy pillanat is elég. Ugyanazt elfeledni egy élet is kevés. Mert az élet bármily mostoha, Szeretni megtanít, de feledni soha!
A szerelem fokozódik a visszautasítás fájdalma miatt.
A szerelem sebét az gyógyítja meg, aki ejtette.
A szerelemre vágyás még nem szerelem.De a szerelemtől való félelem már az!
A szerelem gyönyörűséges virág, ám nagy bátorság kell hozzá, hogy irtózatos szakadék szélén szedjük.
Akit feledni akarunk, mindig arra gondolunk!
Van akit azért gyűlölsz,mert szeretni is tudnád.
Csalódni abban,kit szeretünk, Szívünk meghasad hiába nvetünk, Dacolni némán,hogy nem fáj ha nincs tovább, Miközbe zokogva ébredünk, Minden éjszakán!
Szeretlek és szeretni is foglak, míg át nem adnak egy rideg sírhalomnak, de ha megtudom, hogy ott is van élet, ott sem fogok mást szeretni, csak egyedül Téged!
A szerelem olyan betegség, ami akkor fáj nekem, ha elmúlik neki!
Szeresd kiről érzed, hogy szeret, mert kimondhatatlan amit ők éreznek, akik reménytelenül szeretnek!
Ha valaki elment ne hívd többé vissza, A megsárgult emlék nem lesz többé tiszta, Ne csalj meg senkit gondolj magadra, Neked is fájna ha valaki megcsalna, Ha majd szívedből elmúlik a nyár, Helyébe ősz jön majd havas lesz a táj, Gondolj a múltra mely örökké fáj!
Sok jónak és igaznak
Legyen szíved nyitva.
Ez a boldogságnak
Legelső titka.
Négy szót jegyezz meg csupán:
Egyet szeress,de igazán!
A lány szerette, a fiú nem. A lány felnézett rá, a fiú nem. A lány szerelmet vallott, a fiú megalázta. A lány sírt végette, a fiú kinevette, Csak akkor jött rá, mit tett; Amikor a lány sírjára virágot tett.
"Hogy mi a csók? Egy bál, egy tánc, egy táncterem. Ritmusra pördülés, szerelembe feledkezés..." (Schaller Balázs)
„Csak az kedves nekünk igazán, amit féltünk elveszíteni.” (Anatole France)
„Lelked az érzelmeid összességének tárháza.” (Walsch)
"...És beleborzongok, látván, hogy nélküled éltem." (József Attila)
„Ha igazán szeretek egy embert, minden embert szeretek, szeretem a világot, szeretem az életet.” (Fromm)
“Azoknak, akiket szeretünk, csaknem mindig nagyobb a hatalmuk rajtunk, mint nekünk önmagunkon.”
A szerelem még a bölcseket is elvakítja.
“Miért van az, hogy mindig azt imádjuk, aki hűtlen, aki mást szeret? Miért van az,hogy szívrepesve várjuk, pedig tudjuk, hogy rajtunk csak nevet? Miért van az, hogy titkon könnyet ejtünk, ha a múlt emléke énekel? Bár találhat szebbet-jobbat lelkünk, azt az egyet nem feledjük el.” (Reviczky)
Akinek van hibája azt úgy kell elfogadni. Vagy elfogadod úgy ahogy kinéz vagy pedig tovább állsz, de ha szereted akkor hibái ellenére is szeresd.
|