Modern kislny vagyok, nagy hibkkal teli,
A foglalkozsom nem hztartsbeli,
Fõzni nem tudok, a mosshoz nem rtek,
A hzimunkhoz kedvet nem rzek.
m egyet bszkn be merek vallani,
Sok mindent nem tudok, de van m valami,
Amihez oly pompsan rtek,
Mint kevs asszony ezen a vidken.
Mert tudom azt brmifle pzban,
Gyors s lass tempban,
Tudom oldaltfekve, lbfekve s hton,
Ahogy jnak ltom.
Tudsom e tren tbb, mint tkletes,
S hogy hason is tudom, az csak termszetes.
J korn elkezdtem gyakorolni ezt n,
Mivel tantm egy fiatal legny.
Fiatal volt, mgis jl megtantott õ,
S nem voltam e tren tudatlan nõ.
Bevallom, elõszr borsdzott a htam,
Mikor a fi nagy rdjt meglttam,
Eleinte azt hittem, leszakad az g is,
Lihegtem, kapkodtam, de csinltam mgis.
Idõvel rjttem, mi ennek a titka,
S feltrult elõttem mindennek a nyitja.
Ksõbb mr oly rutint szereztem,
Hogy tudsommal pnzt is kerestem.
Csinltam reggeltõl korn felkelve,
Mert ilyenkor jn meg minden ifj kedve.
s nagyon boldogan, vidman mûveltem
Mg estefel is, mikor a nap lement.
Hull rlam a ruha, mint fazkrl a zomnc,
s a testem olyan lesz, mint a fnylõ topn.
Van, aki gumisapkt hz a fejre,
m ez a gynyrt cskkenti felre.
Ez az n gyengm, ezt be kell vallanom,
n a nedvessget rezni akarom.
De ht mit nevettek, nem kell ezt megszlni,
Nem kell mindjrt rosszra gondolni.
Nincsen abban semmi rossz, amit elmesltem,
Ha hiszitek, ha nem, az szsrl beszltem. |
AJÁNLOM AZ OLDALT
