Kedves Gyerekek!
Az idén nem látogatlak meg benneteket, nem mászom be a kéményen keresztül,nem bujkálok, hogy nehogy észrevegyetek amikor a mocskos
csizmátokba belerejtem azokat a finom és drága csokikat. Nem kérdezem meg, hogy jók voltatok-e, meg hogy mi a kedvenc versetek (kis köcsögök nem is tudjátok,
hogy mi az a vers), nem próbálok a hitelesség kedvéért olyan sztorikkal elöhozakodni, amiket harapófogóval szedtem ki a szüleitekböl, nem, nem és
nem. Öreg vagyok már bohócnak. Ne hebegjetek, habogjatok, hogy kikeféltétek a csizmátokat, meg, hogy milyen qrvára vártatok, meg hogy egyáltalán nem
direkt löktétek le azt az idős nénit a troliról. Nem érdekel az egész, tetü kis mászóka-rongálók, tele van a tököm azzal, hogy egy évig rám se csörögtök,
december 6-án pedig mind ott követelöztök a cipös szekrénynél. Hát kapjátok
be..

Mindegyik kérjen az anyjától egy százast és vegyen magának csokit a sarki éjjel-nappaliban. Egyébként a minap valaki azt mondta nekem, hogy
2005-ben nem divat a piros és igazság szerint egyáltalán nem szexis a szakáll és a nagy has. Hát jó, legyen. Elmentem egy fitness klubba és a kezdeti
problémák után (beszorult a bojtos csizmám szobabiciklibe és ráborultam a futógépre.) leadtam pár kilót, egész jó lett a kizérzetem, leszámítva azt,
hogy kiújult a müzli-allergiám...

Elmentem pár új cuccot venni és a régi piros szettet elégettem. Szóval most frissen vagyok borotválva, szürke öltöny, fehér ing és nyakkendö van rajtam, autóval járok, eladtam a a rénszarvas szánt. Rám se ismernétek, pedig én vagyok
Mikulás...